Arany János - TOMPA SÍRKÖVÉRE

I

Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék;
   Ó maradandóbbat tőn maga műveiben.
Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre;
   Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör!

II

Természet! ki ezer képben tükrözte halálod
   S új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tavasz,
Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép.
   Várva nagy értelmét bús tele titkainak.
Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok,
   Üljetek ágya köré, mondani méla regét.

(1868)

 

 

Arany János összes költeményei