A KRISTÁLY-SZOBA

A Lány a Réten elfogott,
Vidáman épp táncoltam ott,
Aztán a Szobájába vitt
S egy aranyos Kulccsal becsukott.

Az ő szobája Színarany,
Gyöngy és Kristály a padlata,
És bent egy Világ látható,
S egy picike Holdas Éjszaka.

S láttam bent egy más Angliát,
S egy másik Londont, másik Towert,
Temzét és Dombok oldalát,
S egy másik gyönyörü Surrey Bowert.

Egy másik Lányt, mint ő maga,
Áttetszőt, fénylőt, kedveset,
Egymást zárták ők hármasan -
Be édes félsz reszkettetett!

Ó, míly mosoly! hármas Mosoly
Töltött el, bensőm feltüzelt;
A Lányhoz Csókra dőltem én,
S a szám egy Hármas Csókra lelt.

S a benső Formáért kezem
Lendült, vad lángban remegő,
De széttört a Kristály-Szoba;
És mi lett? Síró Csecsemő -

Vad réten síró Csecsemő
S halvány Nő a gyermek felett,
S én jajjal töltöttem megint
Ott kint a száguldó Szelet.

(Devecseri Gábor)



Forrás: William Blake versei