AZ EKHÓ-TELI ZÖLD

Kél égre a Nap,
S a világ vidorabb;
Sok víg harang csöng,
A Tavaszra köszönt;
Pacsirta, rigó
És más millió
Madár vele szól
A bokrok alól,
Míg mi játszunk s köszönt
Az Ekhó-teli Zöld.
Ősz János nevet,
Gondot tovavet,
Ül tölgyek alatt,
Hol a többi, ki agg.
Játszunk, nevetik,
S mondják vele mind:
“Ez, épp ez volt nekünk
Fiu-, lány-örömünk,
Mikor miránk köszönt
Az Ekhó-teli Zöld.”
Míg már fáradt a gyermek,
És víg kedve ernyed;
A nap is leszáll,
S tréfánk vele száll.
Körül, anyja ölében,
Fivér s nővér szelíden,
Mint fészken madár,
Kész szunnyadni már,
S csak a csöndre köszönt,
Feketülve, a Zöld.

(Devecseri Gábor)

Forrás: William Blake versei