DAJKADAL

Ha gyerek szava zeng a zöld füvön,
Dombon nevetése ha cseng,
Odabent a szivem csendben pihen,
S kint is minden csupa csend.
“Gyertek haza már, lebukóban a nap,
Mindjárt harmat esik,
Játékból elég, haza hát, csemeték,
Holnap reggelig.”
“Hagyj játszani még, fent fényben az ég,
S nappal ki feküdne le?
S még ég fele száll a kis madár,
S a domb barival tele!”
“Hát jó, de csak épp, míg a fény ki nem ég,
Aztán haza, ágyba, ugy ám!” -
Nosza, mind szalad, kiabál, kacag,
S visszhangzik a domb valahány.

(Tellér Gyula)

Forrás: William Blake versei