Arany János - AZ ORTHOLÓGUSOKRA

I
De mivel verba valent usu,
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
(1877)

II
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
(1878 körül)

III
                         Motto: Üsd, nem anyád!
                                            Közmondás.
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
  Tartozik ez tereád?... Egy bizonyos: nem anyád!
(1879 jún.)

IV
A NAGY MUNKA
Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál
   Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’
   Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
   Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
   Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
   Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881 vagy 1882)

V
Ahogy indult a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.

VI
Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
   A nagy Szláviába.

VII
Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
   Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt.
Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
   Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.

VIII
KI VAN
Azon hírre, hogy ezt ,aus ist’-nek (vége van) olvasták
nálam s meg akarják támadni
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,
Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.

IX
Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.

(Az utolsó évekből)

Forrás: Arany János összes költeményei