I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha lopok:
Ha is lopok, ha is nem,
Elélek már, úgy hiszem.
II
Ha is engem felültettél,
Irányomban meghült lettél,
Alighanem, drága lélek,
Most is szeretlek én tényleg.
III
Ki lett mondva az itélet,
Elodáztak engem tőled;
Ha is úgy lőn: ide-oda!
Egy tehén még nem egy csorda.
(1880 körül)
Forrás: Arany János összes költeményei
