A FÖLD VÁLASZA

Felnéz a Föld. Körül
Éj van, félelmes, fénytelen.
Csönd megkövül,
Csak kín feszül
Ősz fürtjein s a félelem.
“Vízpart a börtönöm,
Balvégzet ártó ujja fog,
Láncod nyögöm,
Fagyos közöny!
S az ősök atyja fenn zokog.
Zokogj, boldogtalan!
Álnok, vad, önző rettenet!
Béklyóiban
A Vágy hogyan
Gyújtson fel ifjú szűzeket?
Elrejti mámorát
A rügyfakasztó szép Tavasz?
Ha nap leszállt,
Szánt-vet tovább
Sötét, vak éjben a paraszt?
Törd szét e láncokat,
Velőmig hat a vas foga!
Legálnokabb,
Rút kárhozat:
Szabad szerelmek gyilkosa.”

(Gergely Ágnes)

Forrás: William Blake versei