Ha Ida árnyas szirtfokán,
Vagy napkeleti termeken,
Az elnyugvó nap csarnokán,
Hol most az ősi dal - pihen;
Ha mennyben jártok, Szépeim?
Vagy földünk zöldelő ölén,
Vagy a lég kéklő térein,
Szelek dallamszülő helyén;
Ha tengermélyi sziklaszál
Vonzott, víz kristály-hűs tere?
Ligetszám sarjadó koráll?
Költészet Kilenc Hűtlene!
Elhagytátok szerelmetek?
Megannyi bárd vágyálma volt!
A húrok már csak tengenek.
Fogytán a dal, a hang koholt.
(Tandori Dezső)
Forrás: William Blake versei
A MÚZSÁKHOZ
