“Ó, ébredj, ébredj, kicsikém,
Gyémánt voltál anyád szivén,
Miért sirtad át az éjszakát?
Ébredj, karjában tart apád.”
“Ó, mily hon az álmok hona?
Milyen hegy-völgye, folyama?
Anyám ott koszorut kötött,
Parti szép liliomok között.
Kisbárányok közt édesen
Fehér ruhában járt velem,
Örömkönny, galamb panasza...
Ó, mikor térek meg oda?”
“Fiacskám, én is a szép folyón
Bolyongtam éjjel álmodón,
S bár csöndes, meleg ott a víz,
Nem akadt révész, ki általvisz.”
“Ó, apám, apám, mi lesz velünk,
Itt bús félelemben elveszünk.
Az álmok országa be jobb, be szebb,
A hajnalcsillag fénye felett!”
(Hajnal Anna)
Forrás: William Blake versei
AZ ÁLMOK ORSZÁGA
