AZ ELVESZETT KISLÁNY

        Majd egykor olvassák:
        - E lap kínos igazság! -
        Megtudják - mily embertelen! -
        Bűn volt az édes szerelem.
Volt aranyidő,
Hol tél sose jő,
Hol ifju s édes lány
Szent fény tavaszán
Meztelen örültek sugarán.
Ifju szeretők,
Egymásra leltek ők,
Fényes kert ölén,
Hol a szentelt fény
Kinézett az éjjel függönyén.
Ott, hol kel a nap,
Füvön játszanak,
Messze a szülő,
Idegen se jő,
És a lányka bátorsága nő.
Csókban fáradók,
S újra kell a csók,
Ha az éji csend
Mélyen elmereng
És a fáradt vándor könnye reng.
A lány hazatér,
Apja bús, fehér,
Ám szelid szava
Mint a Biblia -
Óh, hogy reszketett gyöngéd Ona!
Így szól sápadón,
Gyöngén-elhalón:
Óh a félelem!
Óh bús szerelem!
Reszketeggé teszed ősz fejem.

(Hajnal Anna)

Forrás: William Blake versei