DAL

Jöjj, szép emlékezés,
  Pendítsd meg ideged,
És míg zenéd a széllel
  Száll, tűn, lebeg,
A patakpartra ballagok,
Hol sok szerelmes andalog,
Horgászva tünde álmokat,
Mik siklanak a víz alatt.
Iszom a tiszta árból
  S a kendelic dalát
Hallgatom álmodozva
  A napon át.
S ha jő az éj, lelek
  Egy sírni-jó helyet,
Borult völgyeken kelve által,
  Halk melankóliámmal.

(Somlyó György)

Forrás: William Blake versei