A Szerelmek Kertjébe mentem;
S azt hittem, csal a szemem:
A közepén kápolna állt
Tűnt zöld játszó-helyemen.
Ajtaja zárva, fölötte
A Tiltó Szó fogadott;
És végignéztem a Kerten -
Hány drága virágot adott;
Most sír volt mind a sok ágyás,
Sírkő-erdő meredt;
Papok, éjfeketén, jártak körén,
Tövisen, csalánon nem volt már mire vágynom.
(Tandori Dezső)
Forrás: William Blake versei
SZERELMEK KERTJE
